„A kárpátaljai magyarok úgy szenvedték el a kommunista diktatúrát, hogy minden magyar közül a legsúlyosabb büntetést kapták, ők többszörösen megszenvedték a kommunizmust. Aki ezt a fajta népirtást -ami „jóvátétel” címen zajlott- túlélte az olyan emlékekkel jött onnan haza, hogy örökre megerősödött magyarságában, emberségében és az Isten iránti hitében” – zárta gondolatait a képviselő.
Mankovits Tamás Szalóka című dokumentumfilmjével emlékeztek a kommunizmus áldozataira a Múzeumban. A Tokajban élő egykori televíziós 1989-ben készített felvételeket a kárpátaljai településen, ahonnan több mint száz férfit hurcoltak el a szovjetek. Ötvennyolcan nem tértek haza.
Mintegy harminc évvel ezelőtt Kárpátalján elsőként Szalókán avattak jelképes sírt azok emlékére, akik nem élték túl a szovjet munkatáborokat. Mankovits Tamás a Magyar Televízió külsős külpolitikai tudósítójaként a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) meghívására vett részt az eseményen azért, mert a szervezők féltek attól, hogy a hatóságok megzavarják a temetést. A nyilvánosság ereje hatott, a falubéliek méltóképpen emlékezhettek meg halottaikról Szalókán.
Az ott készült felvételekből készített egy 25 perces összeállítást Mankovits Tamás, amit a kárpátaljai településen már be is mutattak. A Kommunizmus áldozatainak emléknapján a Tokaji Múzeumban is láthatták az érdeklődők a filmet. A hazai premieren részt vett Répássy Róbert országgyűlési képviselő és Bíró Sándor Szalóka polgármestere is.
Répássy Róbert felidézte, többször is járt Szolyván, azon a településen ahol a munkatáborokba elhurcolt férfiakat összegyűjtötték. Személyes tapasztalatai és beszélgetései alapján tudja mit kellett átélniük a kárpátaljaiaknak azért, mert csupán egyetlen „bűnük” volt, az hogy ők magyarok. A politikus kiemelte, az Országgyűlés határozata értelmében 2001 óta emlékeznek meg a kommunista diktatúrák magyarországi áldozataira. Hozzátette, az emléknap mellett az Alaptörvényben is rögzítették, hogy a kommunista vezetők el nem évülő felelősséggel tartoznak tetteikért.
„A kárpátaljai magyarok úgy szenvedték el a kommunista diktatúrát, hogy minden magyar közül a legsúlyosabb büntetést kapták, ők többszörösen megszenvedték a kommunizmust. Aki ezt a fajta népirtást -ami „jóvátétel” címen zajlott- túlélte az olyan emlékekkel jött onnan haza, hogy örökre megerősödött magyarságában, emberségében és az Isten iránti hitében” – zárta gondolatait a képviselő.
Bíró Lajos szalókai polgármester felidézte az 1944-ben történteket. Azt mondta az emberek szinte boldogan jelentkeztek a 3 naposra hirdetett munkára, mert úgy gondolták, hogy a háború borzalmai után nem sok ez az idő az épületek romjainak eltakarítására.
„Még akkor sem aggódtak és kételkedtek, amikor a csoportok mellett fegyveres katonák jelentek meg. Aztán Szolyván embertelen körülmények között tartották őket és sokan halálukat lelték ott. Azok, akik a táborokba kerültek még szörnyűbb tragédiákat és embertelenségeket éltek meg. Kárpátaljáról mintegy negyvenezer magyar embert hurcoltak el a lágerekbe. Több mint húszezren soha nem tértek haza. Szalókáról is száztizenkét embert szólítottak be a sztálini lágerekbe, ebből ötvennyolcan soha nem tértek haza.”
A filmvetítés végén Posta György polgármester köszönte meg Mankovits Tamásnak a film tokaji bemutatóját. A városvezető azt mondta, rendhagyó megemlékezés volt a tokaji. Hozzátette, a filmen keresztül élhették át a nézők azt a tragédiát, amit a kommunizmus miatt kellett megszenvedniük.