DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Elnök Úr! Előrebocsátom, hogy a Fidesz képviselőcsoportja támogatja az önálló képviselői indítványt, azt a holnapi napon meg fogjuk szavazni. Mégis úgy gondolom, hogy néhány szót érdemében is megér ez a javaslat, annak ellenére, hogy összesen két mondatból áll, abból is a második mondat a hatályba léptető rendelkezés. Ettől függetlenül azt gondolom, hogy nagyon komoly téma az, amiben a Jobbik vagy bárki törvényjavaslatot kezdeményezett, hiszen korrupciós bűncselekmények feltárására, korrupciós bűncselekmények üldözésére vonatkozó javaslatot mindig komolyan veszünk itt a törvényhozásban.
Olyannyira komolyan vesszük, hogy az elmúlt években kifejezetten az új büntető törvénykönyvben jelentősen szigorodott a korrupció büntetőjogi megítélése. Tehát még mielőtt bárki azt hinné, hogy ez a kormány nem tett meg mindent a korrupció üldözéséért, elég csak felütni az új Btk.-t és elég összevetni a korábbi törvényekkel, hogy milyen szabályok voltak.
Azt kell mondjam, hogy aki ezzel a témával foglalkozik, az pontosan tudja, hogy a korrupció üldözésének, büntetőjogi vagy vizsgálati üldözésének a legnehezebb kérdése az, hogy az elkövetők, azaz a korrupció aktív és passzív alanya között szándékegység van, és ezt a szándékegységet kell megtörni ahhoz, hogy a korrupciót fel lehessen tárni. Azt gondolom, hogy ezt minden büntetőjoggal akár csak felületesen is foglalkozó ember tudhatja, hogy ez egy olyan típusú bűncselekmény, ahol a vesztegető és a megvesztegetett megegyezésén alapul a bűncselekmény elkövetése. Ezért szükséges az, hogy a büntetőjogban olyan eszközöket alkalmazzunk, ami az új büntető törvénykönyvbe bekerült, hogy tudniillik büntetlenséget vagy legalábbis korlátlan enyhítést ígér a büntető törvénykönyv a korrupció bármelyik elkövetőjének, amennyiben feltárja ezt a korrupciós bűncselekményt. Tehát egy nagyon fontos kérdés az, hogy hogyan lehet megtörni a korrupció alanyai között, a korrupció elkövetői között az egyetértést.
Ezen az elévülés kitolása, az elévülés meghosszabbítása valóban segíthet. Ha nem is telitalálat az elévülés meghosszabbítása, mindenesetre hosszabb időt ad arra, hogy a korrupció elkövetői közül valamelyik meggondolja magát és feltárja ezt a korrupciót a hatóságok előtt.
Hozzáteszem, hogy a legsúlyosabb korrupciós bűncselekmények elévülési ideje már jelenleg is legalább tíz év, de valójában, ha pontosan megnézzük ezeknek a bűncselekményeknek a büntetési tételeit, akkor van olyan korrupciós bűncselekmény, amelyik már eddig is tízéves elévülési idővel rendelkezett, vagy tíz éven belül lehetett üldözni. Igaz, hogy az enyhébb vagy kisebb jelentőségű korrupciós bűncselekmények között, pontosabban az olyan kisebb jelentőségű bűncselekmények között, amelyek bekerültek ebbe a bizonyos XXVII. fejezetbe, van olyan, amelyik három évi büntetési tétellel büntetett, ezért rövidebb az elévülési ideje, mint az előbb említett súlyosabb korrupciós bűncselekményé.
Összefoglalva azt gondolom, hogy ez a javaslat nem találja telibe a korrupciót, nem ez az egyetlen megoldás a korrupció üldözésére, de kétségtelenül hozzájárul azokhoz az eszközökhöz, azokhoz a büntetőjogi eszközökhöz, amiket már eddig is alkalmazott a kormány, eddig is alkalmazott a törvényhozás a korrupcióval szemben.
Ezt azért tartottam fontosnak elmondani, mert azért a javaslatot mégiscsak szakmailag és politikailag és értékelnünk kell, azon túl, hogy nyilván, ahogyan utalt rá az előterjesztő is, egy népszavazási kezdeményezés is indult ebben a kérdésben. Az egy más kérdés, hogy népszavazásra általában egyszerű kérdéseket lehet föltenni, bonyolult büntetőjogi kérdéseket nem nagyon engednének át a népszavazást vizsgáló szervezetek. Éppen ezért ennek az egész korrupciós problémának csak egy leegyszerűsítése az elévülési idő, és végső soron az, hogy ebből népszavazás vagy akár törvény lehet, ennek az a magyarázata, hogy egy kissé leegyszerűsítő megközelítéssel álltak hozzá azok, akik kitalálták az elévülési idő meghosszabbítását.
Összefoglalva: nem rossz ez a javaslat, nem ártalmas, sőt azt gondolom, hogy javít a korrupció büntetőjogi üldözésén. Maga a jogi megoldás egy szokatlan, de nem példa nélküli megoldás. Ugyanis, ahogy a vitában már elhangzott, már eddig is léteztek olyan bűncselekmények, amelyeknél az elévülési idő az általános szabályoktól eltérően alakul, speciális elévülési idő van, és most nemcsak azokra a háborús vagy emberiesség elleni bűncselekményekre gondolok, amelyek a soha el nem évülő kategóriába tartoznak, hanem olyan esetekre is, mint amiket felidézett Gyüre Csaba, tudniillik amikor gyermekkorú sértett sérelmére követnek el tipikusan valamilyen szexuális vagy erőszakos bűncselekményt, ezekben az esetekben a gyermekkorú sértett nagykorúvá válásával kezdődik meg az elévülés ideje, tehát akkor kezdik számolni az elévülést azért, hogy a nagykorú sértett felnőtt fejjel meg tudja fontolni azt, hogy indít-e büntetőeljárást például egy családi kapcsolaton belüli erőszak áldozataként. Ott az elévülés meghosszabbításának, kitolásának egy nagyon komoly oka van, az, hogy azt csak a sértett döntheti el, hogy kívánja-e feltárni a vele szemben elkövetett bűncselekményt a hatóságoknak vagy nem kívánja.
Természetesen a korrupció nem ilyen, vesztegetés esetén nem a sértettek érdekét kell figyelembe vennünk, hanem a közérdeket, a közérdek pedig az, hogy ezek a bűncselekmények minél hosszabb ideig legyenek üldözhetők. Ennek a javaslatnak az elfogadásával, ahogy említettem, bővül azoknak a büntetőjogi eszközöknek a köre, amelyeket az elmúlt hét évben a kormány javaslatára a törvényhozás elfogadott és törvénybe iktatott. Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)